Tesla PestBudán
"Nikola Tesla Amerika történelmének legnagyobb feltalálója volt."
Discovery Science TV
"Bent ülsz egy hatalmas, jól világított helyiségben, körös-körül különös formájú műszerek és rejtélyes célú szerkezetek tornyosulnak. Ekkor odalép hozzád egy magas sovány fiatalember, csettint az ujjaival – és abban a pillanatban megjelenik egy vörös lánggal lobogó gömböcske! Ő higgadtan tartja meg a tenyerén. Csak bámulod és csodálkozol, hogy-hogy nem égeti meg a kezét? Most engedi leesni rá a ruhájára, azután a hajára, majd az öledbe, végül ráhelyezi egy fadobozra. Elképedve nézed, hogy a lángoló gömb sehol nem hagyott nyomot, és dörzsölöd a szemeidet, vajon tényleg ébren vagy-e?"
C. Mc Govern
Az idézett eset mintegy 120 éve játszódott le New York-ban, főhőse a magas sovány fiatalember pedig Tesla Miklós volt. Az a személy, akinek közel hét évtizedes elméleti és feltalálói tevékenysége oly fontos és meghatározó volt az elektromosság elterjedésében – és akinek munkásságáról és személyéről oly méltatlanul keveset tudunk. Később kitérünk rá, hogy ez nem a véletlen műve. Egyrészről Tesla sikeres és anyagiakban is eredményes feltaláló volt. Ő alkotta meg azt a többfázisú elektromos rendszert, amely ma is alapját képezi napjaink tudományos-technikai civilizációjának. Másrészt Tesla volt az elnyomott, meg nem értett zseni, aki összes bevételét extrém, többnyire ma is követhetetlen kísérletekre költötte, és az üzleti versenyben, a megvalósításban állandó pénzszűke miatt sorozatosan alulmaradt.
Ha Tesla neve elvétve felbukkan hazai újságcikkben vagy ismeretterjesztő írásban, úgy ott nevét többnyire magyarítják, egyszerűen Tesla Miklósként emlegetik. Nikola Tesla (1856-1943) az Egyesült Államokban élő és alkotó feltaláló volt, aki egész életében büszkén vállalta szerb származását. Van-e hát bármi alapja annak, hogy magyar keresztnévvel illessük, azaz kicsit magyarnak tekintsük? Nemcsak mi, hanem a csehek is befogadták kultúrájukba a kiváló szerb feltalálót. Évfordulóit számon tartják, elektronikai gyáruknak a TESLA márkanevet adták, és azt tartják, hogy tudományos fejlődésükre jelentős hatást gyakorolt. Történelmi indoklásuk is van, hiszen Tesla szülőfaluja annakidején az Osztrák-Magyar Monarchia területére (ma ez Horvátország) esett. Tesla amerikai feltalálóként többször is ellátogatott Prágába, diák korában pedig látogatta a Károly Egyetem előadásait – bár valószínűleg csak illegálisan, hiszen nem volt meg az ottani felvételihez nélkülözhetetlen érettségi vizsgája ógörög nyelvből.
Magyar kapcsolata ennél is erősebb. Nálunk kezdte életpályáját és itt pattant ki fejéből az a szikra, mely azután élete nagy találmányát eredményezte. Visszaemlékezései szerint első nagy élménye Jósika Miklós Abafi című regénye volt nyolcéves korában. Ennek hatására jelleme alapvetően megváltozott, elszánt és lelkesedni tudó egyéniséggé vált. Egyébként gyermekkorában falta a könyveket és egészen fiatalon már öt világnyelvet beszélt.
Tesla munkássága PestBudán
Miután főiskolai tanulmányait anyagi problémái és állandó betegeskedései miatt nem volt képes befejezni, 1881 januárjában Pestre jött, és munkát kapott a Magyar Állami Központi Távíró Hivatalban. De kiderült, hogy egy további előnyös kapcsolattal is rendelkezik, amennyiben nagybátyja együtt járt a katonai akadémián Puskás Ferenccel, az üzembe helyezés alatt álló Telefonközpont igazgatójával. Hozzá átkerülve végre ambíciójának megfelelő fejlesztői feladatokat kapott. Például a cég 1882 februárjában Erkel Ferenc zeneszerző Hunyadi László című operáját közvetítette a Nemzeti Színházból a Vigadó közönségének. Az erősítő berendezés tökéletesítésén Tesla is dolgozott. PestBudai évei alatt Teslát valószínűleg számos pozitív szakmai behatás érte, melyek erősítették benne a lendületet és elszántságot, mellyel azután a következő hat évtizedben éjt-nappallá téve dolgozott találmányain. Ilyen impulzus lehetett például a Vigadó díszkivilágításának látványa a már említett opera közvetítés második helyszínén. Ez idő tájt gázlámpákkal világítottak, az áramellátást és a világítás alkalomhoz rendelt tervezését és kivitelezését csak igen komoly cég – ez esetben a Ganz Gyár – vállalhatta el. A díszkivilágítás kifogástalan volt, és valószínűleg a mai kor embere is ámulattal nézte volna azt a fényáradatot. Az alkalmazott vakító kékes-fehér (bár vibráló) fényű ívfénylámpák lényegileg azonosak voltak a mai légvédelmi reflektorokkal. Pár hónappal később a látványosság megismétlődött. PestBuda utcái fényárban úsztak a trónörökös-pár érkezésének tiszteletére.
Valószínű, hogy Tesla szakmai kapcsolatba került a neves magyar feltalálóval, Zipernowsky Károllyal is. Ő három évvel volt idősebb, és már akkor a váltóáram meggyőződéses híve volt. Majd nemsokára a feszültség-átalakító transzformátor egyik megalkotója lett Zipernowsky a Ganz Gyár budai (Kacsa utcai, majd Fő utcai) gyártelepének vezetője volt. Itt készítették többek között a Dy márkanevű tetszetős egyenáramú dinamókat. Nyilván Tesla is találkozott ezekkel – és ha találkozott, akkor biztosan megihlették, hiszen ifjú kora óta késztetést érzett megreformálásukra.
A történet Grátzban kezdődött egy külföldről behozott egyenáramú dinamó bemutatóján. Ez impozáns volt a fiatal diák számára, de feltűnt neki, hogy a szénkefék nagyon erősen szikráznak.
Jól utána gondolva érthetőnek is tartotta a jelenséget, hiszen a kefék nemcsak rávezetik az áramot a kommutátorra, a tengellyel együtt forgó bronzhenger-szeletekre. További áramok folynak benne az önindukció miatt is, hiszen a forgórész tekercseiben az áram fordulatonként sokszor megszakad, majd ellentétes irányban újra indul. Világossá vált előtte az is, hogy az egyenáramú motor tulajdonképpen váltóáramú, hiszen a tekercsek váltakozó irányú áramot igényelnek. Hasonló a helyzet az áramot előállító gépnél, a dinamónál is: az egyenáramú dinamó váltóáramot termel, melyet azután a kommutátora egyenirányít.
Tesla akkor radikális javaslattal állt elő: "Egyszerűen hagyjuk el a rendszerből a problematikus kommutátort, így bizonyosan nem fog szikrázni, meghibásodni. Forgassuk közvetlenül váltóárammal a motort!" Fizika tanára Poschl professzor azonban alaposan lehűtötte: "Elhiszem, hogy maga ügyes fiatalember, de ezt teljességgel lehetetlen megoldani. Ehhez az kellene, hogy a pólusok közötti egyenes vonalban ható mágneses erők meggörbüljenek, sőt körbe forogjanak."
A lehetetlen feladat megoldására az egyre divatosabb egyfázisú váltóáram sem látszott alkalmasnak. Bevezetve a tekercsekbe a mágneses tér fel-alá ugrálna, nem pedig forogna. Tesla fejében azonban folytonosan ott motoszkált a probléma. Érezte, hogy igenis megoldható. És valóban, séta közben egyszer csak beugrott a megoldás, amit azon nyomban le is rajzolt a porba barátjának, Szigethy Antalnak.
Mint érdekességet meg kell említeni, hogy ebben az időszakban Tesla idegrendszere különösen rossz állapotban volt. Kibírhatatlanul erősnek érezte a normális szintű hangokat és fényeket, viszont jól hallotta az észlelhetetlenül gyenge zajokat, vagy akár az ultrahangot is. Ugyanakkor pulzusszáma 200 fölött volt. Az orvosok nem tudták betegségét diagnosztizálni és reménytelen esetnek tartották. A hónapokig szedett erős nyugtatók semmit nem javítottak az állapotán.
Figyelembe véve gyerekkori súlyos betegségét, egyidejűleg fellépő erős fizikai és idegi kimerültségről lehetett szó. Kartováci diákként Tesla malária fertőzést kapott és kilenc hónapig nyomta az ágyat, közben többször a halálán volt. Csak a csoda mentette meg, ami akkor egy majdnem megkésett szülői engedmény formájában jelentkezett. Apja végre beleegyezett, hogy a papi pálya helyett a nagyon vágyott mérnöki és feltalálói pályát válassza. A pozitív impulzus segítette át a krízisen. Teljes gyógyulása sohasem következett be, mert a történtek után szervezetének több éves rehabilitációra lett volna szüksége, jó táplálkozással, teljes testi és szellemi pihenéssel. Mindezekben nem volt része, sőt Pesten különösen nagy elánnal vetette bele magát a munkába. Az újabb csodás gyógyulás barátja hatására következett be, aki atléta lévén sok sétát és futást javasolt. Jobb híján Tesla ezt megfogadta és fokozatosan javult.
A nagy ötlet a sokfázisú rendszer kigondolása volt. Helyezzünk el körben az állórészben négy, öt, hat elektromágnest, és tápláljuk megfelelően eltolt fázisú áramokkal! A mágneses tér mintegy körbe fog forogni, és magával ragadja a forgórészt. Ahány fázis van, annyi vezeték kell. A legkevesebb sokfázisú rendszer a három fázisú. Még ennél is egyenletesen forog a mágneses mező – hála a motorba vezetett rendkívül egyenletes, szinuszos lefutású váltóáramnak. Ezért háromnál több fázis szükségtelen, és persze gazdaságtalan. A kommutátor elmarad, akár állandó mágnes a forgórész, akár rövidre zárt tekercs. A speciális áram előállítása pedig váratlanul könnyű feladat, mert egy ugyanilyen motort kell külső erőgéppel meghajtani, dinamóként üzemeltetni. A háromszálas vezetékben automatikusan megjelenik a megfelelő formájú és fázisú áram.
A korabeli egyenáramú rendszerek azért terjedtek lassan, mert nem lehetett feszültség-szintet váltani. A felhasználók készülékei kis feszültséget és nagy áramot igényeltek. Ezért vastag hálózati kábelekre volt szükség. Minden utcasarkon kis erőműveket kellett volna üzemeltetni. A háromfázisú rendszer dinamója és motorja több szempontból is előnyösebb. Fajlagosan nagyobb teljesítményű és sokkal nagyobb élettartamú. A váltóáram miatt pedig lehetőség kínálkozik a feszültség transzformálására, ezáltal a gazdaságos távolsági áramszállításra. Olyan transzformátort kell használni, mely magas feszültséget állít elő. Ezáltal a hálózati vezetékben kevesebb áram folyik, jóval kisebb vezeték-keresztmetszet is elegendő. A fogyasztó ellőtt újabb transzformátort kell közbeiktatni, amely a feszültséget ismét alacsony értékre állítja be.
A háromfázisú rendszer tehát kitűnő, mégis nagyon lassan ismerik el. A legnagyobb baj, hogy van a többfázisú rendszernek egy nagyon tekintélyes, sőt ádáz ellenfele, aki a geng módszereit veti be Tesla ellen. A nevét mindenki jól ismeri.
Tesla és Edison
"Ha Edisonnak egy tűt kéne megtalálnia a szalmakazalban, minden szalmaszálat egyenként megvizsgálna egy méh szorgalmával, míg csak meg nem találná. Pedig némi elméleti tudás és előregondolkodás segítségével a munka 90%-a megtakarítható."
Tesla nyilatkozata Edisonról a New York Times-ban
Hat nehéz és kalandos év telt el a két jeles pillanat között, sok-sok munkával és csalódással. Az első felismerés pillanata a többfázisú elektromos motorról a Városligetben volt 1882-ben. A második nagy pillanat találmányának elismerése volt 1888-ban. Ekkor a Colorado Egyetemen az AIEE bizottság előtt bemutatóval egybe-kötött előadást tartott, és ennek eredményeként kedvező szerződést kötött a Westinghouse céggel. A találmány hasznosításával még Pest-Budai tartózkodása alatt a Ganz gyárnál próbálkozott – sikertelenül. Viszont jó ajánlólevelet kapott Puskás Ferenctől. Így sikerült elhelyezkednie az Edison Telefontársaság leányvállalatánál Párizsban, ahol a cégvezető Puskás Tivadar volt. Csalódnia kellett azonban, itt sem kellett a találmánya. Munkaköre itt a meghibásodott Edison-féle egyenáramú generátorok javítása volt. Szerencsés módon, hiszen alaposan megismerhette a konstrukciót, az üzemviszonyokat, továbbá hozzájuthatott szerelési anyagokhoz. Nyilván ez tette lehetővé, hogy barátja, Szigethy Antal segítségével megépíthesse első váltóáramú motorját. Ekkor éppen Strasburgban dolgozott, ott javítgatta a francia érdekeltségű Edison-cég Németországba eladott dinamóit. Itt érte őt az első súlyos csalódás is a céggel kapcsolatban. Nagy jutalmat ígértek neki, ha gyorsan megjavít egy ominózus erőtelepet, melynek helyreállítása Edisonék számára nemcsak presztízskérdés volt, de a várható kötbér csődbe vihette volna a vállalatot. Tesla a bravúros javítás után Párizsba utazott felvenni a jutalmat – de nem volt gazdája az ígéretnek. Felindulásában kilépett a cégtől, és elindult az ígéret földjére, Amerikába.
Egyenesen Edisont kereste meg, jogosan remélve, hogy az akkor már hírneves, bár még nagyon fiatal – mindössze 32 éves – feltaláló felkarolja ötletét. Munkát mindenesetre kapott, hiszen Amerikában is sűrűn meghibásodtak az egyenáramú gépek, és egy ilyen tehetséges, és rendkívüli munkabírású szakember tulajdonképpen igazi kincs volt Edison számára. Ehhez képest igen rosszul fizette, miközben rengeteg feladatot adott neki. Ugyanakkor a váltóáramú rendszert ellenségesen fogadta. Az egyenáramú erőtelepek gyártása elegendő hasznot biztosított neki. Feltalálói nimbuszával szöges ellentétben szembefordult az új és nyilvánvalóan jobb találmánnyal. Tesla rájött az Edison-dinamók egyik jelentős konstrukciós hibájára, és ennek fontosságát Edison is megértette. Nagy pénzt, 50.000 dollárt ígért, ha az összes eddig eladott dinamót átalakítja. Tesla éjt nappallá téve dolgozott, és két hónap alatt elkészült a munkával, majd jelentkezett a jutalomért. Edison ezt válaszolta: "Tesla, maga Európából jött, és úgy látszik, nem érti a mi sajátos amerikai humorunkat!"
Tesla azonnal otthagyta Edisont, pedig egy év munkanélküliség és nyomor várt rá. Közben azért sorra dolgozta ki különféle villamos erőátviteli találmányait. Szerencséjére beköszöntött a gazdasági fellendülés időszaka, és egy fiatal pénzember, egyben feltaláló, George Westinghouse megértette a váltóáramú rendszer előnyeit, és belevágott a megvalósításba. Tisztes fizetésért alkalmazta Teslát, és hamarosan megkezdte az új rendszerű erőtelepek árusítását.
Az üzlet jól ment, ezért Edison úgy határozott, hogy fellép az egyre erősödő konkurencia ellen. A váltóáram és a nagyfeszültség életveszélyes! – híresztelte, majd pénzelt kampányokat indított az újságokban Tesla és a váltóáram ellen. Röplapokat szóratott szét és kutyákat öletett meg árammal, hogy a kutyák gazdái közvetlenül érzékeljék a váltóáram veszélyeit. Edison korábban eredményesen alkalmazta ezt a módszert a gáz-társaságok ellen, idő előtt tönkre is tette azokat. Az új találmány azonban túl jó volt és a Westinghouse cég talpon maradt. Végül is az áramok harcát Edison mecénása, a rablóbáró, P. Morgan elégelte meg, akinek az ilyesmiben nagyobb gyakorlata volt. Tudta, hogy a zajos háborúskodás árt az üzletnek. A csatát tehát Tesla nyerte, a háborút viszont Edison. Egy életen át "munkálkodva" elérte, hogy Tesla és találmányai feledésbe merüljenek, és ő maradjon a nagy feltaláló.
Az elektromosság korszaka
A XX. század, és a megelőző néhány évtized – az elektromosság korszaka. Tesla és a Westinghouse cég életében az 1893-as chicagói világkiállítás minden várakozást felülmúló közönségsiker volt. A megbízást a világítási rendszer megépítésére kapták, az igazi látnivalót mégis az óriás csarnok jelentette, amelyben a generátorok voltak elhelyezve. Tesla áramváltó szabadalmaira alapozva bemutatásra került itt minden eddig ismert rendszer. Két- és háromfázisú generátorok, magasfeszültségű transzformátorok, egyenáramú átalakítók, villamoskocsi hajtás, ill. áram-átalakítás minden létező célra. A csarnok lenyűgözte a látogatókat és nyilvánvalóvá vált előttük, hogy a szénszálas izzólámpa csak a szerény kezdet volt. Ott, abban a csarnokban vette kezdetét az elektromosság évszázada. Amerika kormánya már régóta tervezte egy erőmű felépítését a Niagara vízesésre. A komoly nemzetközi zsűri, élén Lord Kelvinnel, eladdig 17 pályázatot vizsgált meg, és utasított el. Most a Westinghouse cégnek és az ajánlatában szereplő többfázisú rendszernek bizalmat szavazott. Az első 50.000 lóerős generátor 1895-ben kezdett áramot termelni, és a magasfeszültségű távvezeték révén egy évre rá már alumínium-kohó üzemelt a 40 km-re fekvő Buffalo-ban. Ugyanebben az időben épültek az első valóban ipari méretű hőerőművek, amelyekben a gőzturbinák már Tesla-féle háromfázisú generátorokat hajtottak.
Tesla és a rádió
Ezt követően Teslának több ideje jutott korábban elkezdett kutatási témáira. A vezeték nélküli távíró, a mai rádiók őse a legismertebb ezek közül. Tesla folyamatosan foglalkozott rádióalkatrészek tesztelésével és fejlesztésével. Amerikában a legkomolyabb szaktekintély volt, és időnként átrándulva Európába eszmét cserélt itteni nagynevű fizikusokkal. Föltétlenül megemlítendő William Crookes és Sir Olivér Lodge neve, akik Teslával együtt úttörők voltak, ismerték és továbbfejlesztették a rádiózás elvi és gyakorlati alapjait. Az 1890-es években 10-100 méteres távolságra sikeres jelátvitelt valósítottak meg. Maga Tesla 1897-ben New York közelében már 35 km távolságra küldött rádiótáviratot, majd két év múlva 50 km-re. A nagy kihívás az Atlanti-óceán áthidalása volt, ezért Tesla egy 1500 kilowattos rádióadó építésébe kezdett Long Island-on. A terv akkor elképesztően merésznek hangzott, Amerika közvéleménye mégsem kételkedett benne, hogy sikeres lesz, és a versenyt Ő nyeri meg. (Érdemes megemlíteni, hogy hazánknak jelenleg egyetlen hasonlóan nagy teljesítményű rádióadója van, de ez sem a magyar ipar terméke. Ma sem lennénk képesek ilyet előállítani.) A torony építésze azonban hibát vétett, ami visszavetette az építést. Azután kifogyott a pénz, a munka újra- és újra leállt. Végül 1901-ben megérkezett a szenzációs hír, az olasz Marconi sikeresen átküldött Amerikába egy távirati "s" betűt. Tesla veszített.
Honnan vette az ifjú festőművész a sikerhez szükséges tudást és a hatalmas pénzt? A tudást nyilván Teslától és a már hivatkozott tudósoktól. Az általuk írt ismertető füzetek és az ismeretterjesztő előadások, elsősorban Tesla európai előadó körútja révén. Egy tanulatlan, ámde fogékony fiatalember elkezdhetett kísérletezni. És amíg a nagyok erejüket szétforgácsolva sok témán dolgoztak, addig Marconi megszállottan és csakis a rádióval kísérletezett. Modora és szókincse is közelebb állt a nagypénzű üzletemberekéhez, neki könnyebb volt velük szót érteni. Lám, a társadalom működése sokszínű és bizarr logikájú. Esetenként több esélyt ad a dilettánsoknak és amatőröknek, ugyanakkor hálátlanul elfeledi a siker valódi megalapozóit. Manapság bárkit megkérdezhetünk Amerikában, de még itt Európában is, hogy ki a legnagyobb feltaláló és ki fedezte fel a rádiót – az illető a kétely legkisebb felmerülése nélkül válaszol: "Edison és Marconi!"
Különös kísérletek
"A jövő baljós dolgokat ígér, és a problémák nem háríthatók el azáltal, hogy egzisztenciális biztonságunk érdekében egyre nagyobb bőséget teremtünk magunk körül. Ellenkezőleg, ez az út csakúgy tele van kockázattal és veszéllyel, mint azoké, akik szükségben sőt nyomorban élnek. Ha képesek lennénk felszabadítani az atomban rejlő energiát, vagy megtalálnánk a módját, hogyan nyerjük ki azt a határtalan mennyiségű energiát, amely a tér minden pontján jelen van, ez áldás helyett inkább katasztrófa lenne az emberiség számára."
Nikola Tesla
Működhet-e úgy egy villanymotor, hogy egyetlen vezeték csatlakozik hozzá? Adhat-e egyenletes erős fényt egy olyan cső vagy gömb, melynek csak 1 fegyverzete van? Tesla Miklós New York-i, majd Colorado Springs-i laboratóriumában rendszeresen tartott bemutatót barátainak és érdeklődőknek, akik efféle kísérleteknek sokszor voltak szemtanúi. A laboratóriumban ennél különb mutatványokra is sor került. Volt egy üveggömbje, amelyet bárki kézbe vehetett, ide-oda járkálhatott vele – miközben a gömb belsejében lévő gáz egyenletes fénnyel világított. Volt két közönséges csupasz fémlemeze, melyeket egymás közelébe lehelyezett, és ezután a levegő lassan felizzott körülöttük. Gyakran bemutatta a lángoló fény gömböt is, amely csettintésre kelt életre és aggasztó kinézete ellenére teljesen veszélytelen volt, hozzá lehetett nyúlni.
Tesla számára ezek inkább cirkuszi mutatványok voltak, valójában azonban fontos melléktermékei nagy kutatási témáinak. Ha faggatták róla, elhárította a kérdést, mint túl triviálist. Nem szabadalmaztatta ezeket, feljegyzései, kísérleti naplói pedig Colorado Springs-i laboratóriumának tragikus leégése alkalmával megsemmisültek, így ma csak találgathatunk, hogyan is működtek. Reprodukálásuk ez ideig még senkinek sem sikerült. Tesla Miklós annak idején nagy frekvenciájú és nagy feszültségű berendezésekkel kísérletezett. Készített például egy váltóáramú dinamót 1891-ben, mely a szokásos 50 Hz frekvencia százszorosával, 5000 Hz-el működött. Leginkább időtálló kísérleti berendezése az un. Tesla-transzformátor volt, amely több százezer hertz frekvencián több tízmillió volt feszültséget produkált. Valószínű, hogy az egyvezetékes fogyasztókat ilyen áramokkal bírta működésre. (Avagy Tesla árammal, azaz longitudinális árammal.) Lehetséges továbbá, hogy amikor vezeték nélküli világító berendezéseit működtette, akkor laboratóriumának belső terét feltöltötte elektromos potenciállal vagy elárasztotta nagyfrekvenciás rezgéssel, mely emberi érzékszervek számára nem észlelhető, de energiája kellően ügyes szerkezettel megcsapolható. Vallotta, hogy erős impulzusok sorozatával a levegő (és a vákuum?) elektromos vezetővé tehető.
A Tesla-transzformátor több méteres kisüléseket is produkálhat. Fejlett tudományos- technikai kultúrával rendelkező országokban, például az USA-ban – ahol széles tömegek foglalkoznak hobby-kutatással, ígéretes fizikai kísérletek reprodukálásával – a Tesla-transzformátorral több tízezren kísérleteznek, remélve, hogy megközelíthetik Tesla 100 évvel ezelőtti eredményeit. Az angolszász szakirodalomban több százra tehető az olyan könyvek és cikkek száma, melyek receptet adnak a készítéshez, vagy a részeredményeket ismertetik. (E publikációk ma már magyar emberek számára is elérhetők és megfizethetők.)
Hogyan is működik a híres Tesla-transzformátor? A legfontosabb alkatrésze a rezgőkör, a szikraköz és a nyitott vasmagra tekert nagy áttételű és nagy átütő-szilárdságú tekercsek. Az elektromos rezgőkört külső induktív táplálással (baloldali tekercs) egyre erősebb rezgésbe hozzuk. Néhány rezgés után a feszültség a kondenzátoron olyan nagyra nő, hogy a szikraköznél átüt, és ez meredek homlokú erős áramlökést eredményez a transzformátor kis menetszámú primer tekercsében. A nagy menetszámú szekunder tekercs egyik vége leföldelhető, másik végére gömböt szerelnek. E gömb felületén magas frekvenciájú és igen nagy elektromos feszültség van, mely a levegőn átütve nyugtalanul lobogó kékes szikranyelveket produkál. Ezek közel gömb alakú koronát alkotnak, vagy éppen a környező tárgyak felületét nyaldossák.
Tesla készüléke 10-20 méteres szikrákat is produkált, ezeket már villámoknak is nevezhetnénk. Azt hihetnénk, hogy a mai modern félvezetők és műanyagok segítségével ez az eredmény könnyen elérhető, sőt túlszárnyalható – de nem így van! A mai után építők egy méteres szikráig is nehezen jutnak el, és egyre inkább visszatérnek az eredeti technológiához és anyagokhoz. Pedig Tesla receptjeit nehéz követni, hiszen kis túlzással valahogy így szóltak: "Végy egy tonna vaslemezt, kötegeld vasmaggá, szigeteld csillámmal, tekerj rá két mázsa vörösréz kábelt, stb." Lehet persze, hogy e grandiózus méretekben rejtőzik a valódi Tesla-titok, mert csak bizonyos méret- és teljesítményhatár fölött jelennek meg észlelhető nagyságú anomáliák.
Anomáliák pedig bőven előfordultak Tesla kísérletei közben. Egyszer a nagyfeszültség bekapcsolása után sűrű köd töltötte meg a laboratóriumot, amit Ő egyértelműen vízpáraként azonosított, bár egyébként odakint száraz idő volt. Máskor tüzes gömbök váltak le a transzformátorról, melyeket Tesla gömbvillámnak gondolt. Ha a diagnózis helyes volt, úgy ezek voltak az első és mindez ideig utolsó mesterségesen előállított gömbvillámok. Egyszer földön kívüli jeleket mért kültéri, ugyancsak grandiózus méretű berendezésével. Emiatt a hivatásos tudósok évekig gúnyolták, addigi eredményeit és méréseit pedig megbízhatatlanná minősítették vissza. Hasonló hatása volt azon bejelentésének, hogy hihetetlenül nagy energiájú, százmillió eV-os kozmikus részecskéket detektált. (Ma már tudjuk, hogy érkeznek az űrből a Földre rádió-impulzusok, továbbá a nevezetnél is nagyobb energiájú kozmikus részecskék. Tehát Teslának volt igaza!)
Tesla nézete az elektromosság és a gravitáció mibenlétéről szöges ellentétben állt a hivatalos állásponttal, elsősorban Gustav Hertz és Einstein véleményével. Sajnos saját elméletét nem publikálta – éppen a fenti személyek miatt. Annyit azért tudhatunk – többek között az idézett nyilatkozatából is – hogy a vákuumnak fontos szerepet tulajdonított, meg volt győződve annak kimeríthetetlen energia-tartalmáról. Remélte, hogy az energia előbb-utóbb kinyerhető belőle, ezáltal véglegesen megoldódnak az emberiség energiagondjai. Ezt hallva Edison sietett ellen-nyilatkozatot tenni: "Fölösleges az erőlködés, Brazília őserdői még 50 000 évre elegendő energiát biztosítanak tűzifa formájában."
Tesla újra támogatás nélkül maradt az ötletével, saját szűkös költségvetéséből fedezte további kísérleteit. Élete vége felé mégis szenzációs eredményt ért el. Gépkocsiját egy hétig ezzel a különleges energiával hajtotta. Egy széria-autóból kiszerelte a motort, és a helyébe egy súlyos és nagy méretű egyenáramú villanymotort helyezett, melynek teljesítménye legalább 30-40 kilowatt kellett legyen, hogy tisztes sebességet érjen el. A villanymotornak azonban áram kell, és ez egy fadobozban lévő különleges szerkezetből jött. A kísérlet nincs megbízhatóan tanúsítva és dokumentálva, a berendezésből pedig semmi nem maradt fenn az utókorra. Nyilván Tesla tisztában volt találmánya rendkívüli értékével, és kellően titkosította ill. szétszerelte. Áttételesen viszont jól igazolják Őt H. Moray kísérletei. Hasonló energia termelő doboza volt, mely egy vasalót és néhány villanykörtét üzemeltetett – a "semmiből". Moray kísérletei viszont alaposan dokumentáltak, mert hosszú évekig azzal foglalkozott, hogy tekintélyes emberek előtt bizonyítson, és azok tanúsító nyilatkozatait jegyzőkönyvezze. Nem sikerült azonban egy másik – ugyancsak grandiózus ötlet megvalósítása. Az Atlanti óceán fölötti égboltot akarta kivilágítani annak érdekében, hogy a hajósok jobban lássanak. Az energia-sugárzó adótorony tervrajza fenn maradt – sok más csodálatos Tesla-találmánnyal együtt. Élete alkonyán kapott jó néhány díszdoktori címet, Belgrádban kutató intézetet neveztek el róla. Végül halála után 1960-ban a nemzetközi mértékügyi konferencia róla nevezte el a mágneses indukció egységét. Megérdemelte az elismerést. Valószínű azonban, hogy jobban örült volna még életében némi anyagi segítségnek, akkor félbehagyott kutatásaiból legalább egyet-kettőt még befejezhetett volna. Tesla életművének jelentősége manapság egyre több emberben tudatosodik. Elsősorban az USA-ban és Nyugat-Európában, de remélhetőleg minden más helyen is, ahol megismerik a tudomány és technika e nagy úttörőjének életművét. Magyarország is nagyobb reményekkel tekinthetne jövője elé, ha a magyar tudomány nem elvetné, hanem felkarolná félig befejezet életművét.
-----oOo-----
Tassi Tamás
aparadox@gmail.hu
Kulcsszavak:
Tesla, háromfázisú rendszer, Edison, Marconi
MI HAJTJA AZ UFÓT A GALAKTIKUS TÉRBEN? HÁT SZERINTEM NEM KEROZIN!
A vonatkozó cikket lásd itt!
|