ROSWELL  DEMO  6

15. fejezet

Utolsó évem a k+f osztályon

. . . A kommunisták arra használták fel McCarthyt, hogy megszerezzék a sajtó szimpátiáját, és szabad kezet kapjanak bizonyos területeken, miközben az antikommunisták teljesen idióta színben tűntek fel. Mindezt el is mondtam Robert Kennedynek, aki fiatal ügyvédként a McCarthy-albizottságnak dolgozó – Roy Cohn vezette – nyomozó testület tagja volt, és közvetlen tapasztalatokból tanulta meg, milyen az, amikor valakit megtévesztéssel belevisznek egy önpusztító magatartásba.

. . .  Az első dosszié címlapján ez állt: „Üvegszálak".Száloptika A felderítők, akik annak idején az 509-es körzetben először léptek be a lezuhant űrhajó belsejébe, beszámoltak Blanchard ezredesnek, mennyire megdöbbentek, amikor nyomát sem találták hagyományos huzalozásnak. Hol vannak az elektromos csatlakozások? – kérdezték, mert az nyilvánvaló volt, hogy az űrhajó elektronikus berendezésekkel üzemelt. A talált nyomtatott lapkák funkcióját sem ismerték, mégis az űrhajó paneljeit behálózó üvegszálakat találták a legrejtélyesebbnek. Először arra gondoltak, hogy talán a szerencsétlenség során megsérült vezetékrendszer részei lehetnek.

Mindenesetre nagyon titokzatosnak látszott a dolog. Úgy tűnt, a vezetékrendszer a műszerfalról letört panel része. Kristályos kvarcnak nézett ki. Ott, az 509-es körzet hangárjában figyelték meg, hogy ha a szálak egyik végét megvilágítják, akkor a szálak másik vége valamilyen szint bocsát ki. Mindegyik szál más színt, A rostszálak, amelyek valójában üvegkristály csövek voltak, egy vezérlőszekrényben a műszerfal különféle részei felé ágaztak el, ahol a különböző színnel pulzáló csövek valamilyen elektronikus funkciót láttak el. A Roswelli anyagot értékelő mérnökök tudták, hogy minden szín egy bizonyos hullámhosszúságú fényt képvisel, ezért arra a következtetésre jutottak, hogy a fény frekvenciája aktivizálhatja az űrhajó műszerfalának berendezéseit.

 . . .  Engem azonban továbbra is lelkesített az a gondolat, hogy ha sikerül előállítanunk a pókfonálhoz hasonló szuper erős szálból készült anyagot, akkor repülőgépeinknek a Roswelli űrhajóhoz hasonló védelmet tudunk biztosítani. Az egészben ugyanis az volt a fantasztikus, hogy egy ilyen borítás a védelmi célok betöltése mellett igen csekély súlytöbbletet jelent. Csak később tudtam meg, hogy ilyen típusú anyag előállítására már folytat kutatásokat egy tudós, aki évekkel később Nobel-díjat is kapott. Három évvel a nevezetes esemény előtt, az Amerikai Fizikusok Társaságának egy összejövetelén dr. Richard Feynman elméleti fejtegetésekbe bocsátkozott egy olyan anyag előállításának a lehetőségéről, amelynek molekuláris szerkezetét oly mértékben tömörítik, hogy merőben megváltoznak az illető anyag fizikai tulajdonságai.

 . . . A tábornok megjelölt néhány tudóst a Du Pont és a Monsanto cégnél, akikkel felvettem a kapcsolatot egy új típusú golyóálló mellény anyagának kifejlesztésére. Személyesen adtam át a Roswellben talált szövetről szóló jelentéseket, és a Washingtonba látogató kollégáknak a nálam lévő anyagmintát is megmutattam. Azt ugyanis nem kockáztathattuk, hogy körbehordozzuk az országban. A Du Pont 1965-ben bejelentette a kevlar nevű anyag előállítását, amely 1973-ban került piacra, és mára a golyóálló mellények elterjedt anyagának számít.

 . . . A szupererős szakítószilárdságú anyagokkal kapcsolatos kutatásaink vezettek el azoknak az összetett műanyagoknak és kerámiáknak a kifejlesztéséhez, amelyek ellenállnak a nagy sebességű manőverek okozta hő- és erőhatásoknak, ráadásul a radarok számára észrevehetetlenek. A Roswelli űrhajó keresztszálas szupererős rostokból készült borítása úgyszintén lökést adott a támadó- és a stratégiai repülőgépek egészen új generációinak valamint a támadó-helikopterek összetett anyagainak kifejlesztéséhez.

Miután Jesse Marcel, a légierő nyugalmazott századosa halála előtt nyilvánosságra hozta a Roswell-sztorit, pletykák terjedtek el, hogy a lopakodó repülőgép technológiája is Roswellből ered. Ebben van ugyan igazság, de nem közvetlen technológia-átvétel történt. A katonai elhárítás előtt ismert volt, hogy bizonyos körülmények között az FBL-űrhajó képes eltűnni a radar ernyőjéről, de nem lehetett tudni, hogy mi a dolog magyarázata. A Roswelli űrhajó összetett szupererős rostokból készült borításának darabjai viszont a birtokunkban voltak. Úgy tudom, máig nem sikerült ennek az anyagnak a pontos leutánzása – ahogy a Roswelli űrhajó elektromágneses, meghajtó és navigációs rendszerét sem tudtuk még teljesen rekonstruálni, annak ellenére, hogy azt is, és még néhány hozzá hasonló űrhajót ott tárolják a Norton, az Edwards és a Nellis légi támaszpontokon.

 . . .  A magam részéről úgy véltem, hogy az FBL-eknek azért nem volt szükségük élelemre vagy hulladék-feldolgozóra, mert mesterségesen előállított lények voltak, mint a robotok vagy androidok, amelyeket kifejezetten űrutazás céljára, valamint az általuk meglátogatott bolygókon való speciális feladatok ellátására hoztak létre. Ahogy a hetvenes évek holdjáró robotját, ezeket a lényeket is speciális feladatok végrehajtására programozták be.

. . .  Nézzék csak ezt a sertéshúst – mondta. – Hónapok óta áll itt hűtés nélkül, és mégsem támadta meg a borsóféreg. Aztán tojást és csirkemellet mutatott. – Tojás, hűtés nélkül és csirke. Szalmonellamentes. Akárcsak a hal. Végigvezetett bennünket a raktárban, és mint egy jó kereskedő, dicsérte az egyes élelmiszerek kedvező tulajdonságait. Az élelmiszer celofánba volt csomagolva, ami csak a por ellen védett, nyoma sem volt vákuumozásnak vagy más tartósítási eljárásnak.

. . . Mindazonáltal nem ez volt az első hordozható erőmű, mint azt a legtöbben gondolták. Az első hordozható nukleáris erőművet az Északi-sarktól ezerötszáz kilométerre lévő grönlandi kutatóállomáson helyezte üzembe a Katonai Sarkkutató és Fejlesztő Központ a Camp Century projekt keretében. A kutatóállomás egyben fontos megfigyelőpont volt, amelynek feladata a szovjetek északi-sarki tevékenységének, valamint az ufó jelenségeknek a regisztrálása volt.

16. fejezet

Tesla halálsugara és a gyorsított elemi részecskéket kibocsátó fegyver

. . .  1947-ben az irányított energiasugárról nem tudtunk sokat, helyesebben nem tudtuk, hogy mennyit tudunk róla, ugyanis az, ezzel kapcsolatos információk már 1930 óta az emberiség rendelkezésére álltak: a kutatási eredményeket egy nyilvános levéltárban a szövetségi kormány felügyelete alatt elkülönítve tárolták Manhattan keleti részében, egy titokzatos feltaláló, Nikola Tesla feljegyzései között, akinek kísérletei és felfedezései bizarr, de izgalmas legendák tárgyát képezték.

. . .  Ma, ötven évvel a Roswelli események után ezek az eszközök sokkal valóságosabbak, mint amivel a Flash Gordon sorozatban Ming császár megcélozta a Földet; annyira valóságosak, hogy ki lehet lőni őket egy irányított rakétával, miközben az energiaforrás a Földön marad, saját belső, számítógép vezérelte célzó berendezése bármilyen mozgó tárgyra ráirányítható, legyen az több robbanófejes rakéta vagy űrjármű, és tűzereje megsemmisítő.

. . .  Az Egyesült Államoknak ki kellett fejleszteni egy olyan fegyvert, amely képes kiütni, vagy megvakítani a szovjet műholdakat úgy, hogy lehetetlenné teszi számukra fényképfelvételek készítését. Elsősorban az akadémiai kutatók között kellett olyan csoportokat keresni, akik rendelkeznek kellő tehetséggel, hogy egy ilyen fegyvert kifejlesszenek. Ebben az időben a katonai kutatást nem akarták különleges fegyverek fejlesztése irányába fordítani, ugyanis a hadsereg időközben saját műholdjainak világűrbe juttatásán dolgozott.

 . . .  Nem csoda tehát, hogy az első olyan fegyver, amelynek rendeltetése űrjárművek, illetve a Föld légkörét elhagyó és oda ismét visszatérő eszközök elleni hatékony fellépés volt, az irányított energiasugárzás elvén működött, mely gyorsított részecskesugarakat bocsátott ki magából. Noha sokaknak úgy tűnhet, mintha az ötletet valamilyen tudományos – fantasztikus filmből merítették volna, valójában a szerkezet működési elvének felfedezése a huszadik század korai éveire tehető.

. . .  Kísérleteket folytatott egy másik eszközzel is, melynek működési elve a későbbi televízió alapját jelentette, és elméleti munkásságával szintén ő alapozta meg a világszintű televíziózás és rádiózás megteremtését. Tesla személye és tevékenysége minden huszadik századi tudományos és fegyvertechnikai fejlesztés történelmi hátterét képezi, mert gondolkodása messze meghaladta kora minden tudósáét, Thomas Edisont is beleértve.

. . .  „Az én készülékem — írta Tesla — viszonylag nagy részecskéket bocsát ki, mely lehetővé teszi, hogy kis területre nagy távolságban sokmilliárdszor nagyobb energiát koncentráljunk, mint bármilyen sugárzás. Ilyen módon több ezer lóerőt tudunk egy hajszálénál kisebb átmérőre koncentrálni, aminek semmi nem állhat ellen. "Noha Tesla azzal folytatta, hogy ez a sugár hogyan fogja a televíziós átvitelt, illetve képek kivetítését megvalósítani, tulajdonképpen egy irányított, gyorsított elemi részecskéket kibocsátó fegyver leírását adta, aminek a kifejlesztésével huszonöt évvel később az ARPA szakemberei küszködtek, tizenegy évvel azután, hogy egy ilyen energiafegyver elszenesedett maradványait megtalálták a Roswelli roncsban.

. . .  Az idegenek által feltehetően használt elektromágneses mező leküzdésére egyetlen használható eszközt láttunk megvalósíthatónak, mégpedig az irányított részecskeenergia sugarat, ami az űrhajó körüli elektromágneses erőteret meg tudta szakítani, és tönkre tudta tenni az antigravitációs mezőt. Ezzel a módszerrel még csak a „mikrohullámú sütő? effektusra sem volt szükség, hogy az űrhajó anyagának molekuláit gerjessze. Mivel a részecskesugár nagy energiájú elektromágneses impulzusokat is hordoz, ami ugyanúgy hat az FBL-ek járműveire, mint bármely elektromos készülékre, alkalmas arra, hogy az űrjármű antigravitációs mezőjét megszakítsa az űrjármű elektromágneses köpenyének szétzúzásával. Ezen a módon a részecskesugár az űrjármű lezuhanását okozza – nem úgy, hogy felrobbantja, hanem úgy, hogy megszünteti a gravitációval szembeni ellenerőt.

. . .  Tesla írt azokról az elméleteiről is, hogyan lehet a gravitációs mezőt elektromágneses hullámok segítségével torzítani vagy manipulálni, és úgy tűnik, hogy a földönkívüliek pontosan ezt a technológiát alkalmazták űrhajójuk meghajtására. Ezenkívül a Tesla állítólag tökéletesített halálsugarának működési elvéről készült leírások képezték azoknak a védelmi fegyvereknek az alapját, melyek telepítését azért terveztük, hogy megfeleljünk annak a kihívásnak, amit a földönkívüliek légterünkbe történő rosszindulatú behatolása jelentett. A Roswellben felismert fenyegetés és a Tesla írásaiból leszűrt következtetések egybeesése eredményezte azt a két tudományos elmélet együttest, ami végső soron a Stratégiai Védelmi Kezdeményezés (Strategic Defense Initiative – SDI), egy ballisztikus rakéták és világűrből jövő támadások kivédésére szolgáló fegyverrendszer alapjait képezte.

. . .  Azonban bármennyire látványosnak és fantasztikusnak is tűnjön az SDI korlátozott rendszerbe állításának háttere, a történet voltaképpen arról szól, hogyan aratta az emberiség első győzelmét egy nála sokkal erősebb és technológiailag magasabb rendű ellenséggel szemben, amely rájött, hogy bármilyen sokkoló is számára, de valóságos konfliktusba keveredett az általa biztonságosnak vélt területen.

17. fejezet

A csillagok háborúja

. . .  Azon a nyár végi délutánon beszélgetésünkkel szinte egy időben újabb szovjet teherhajó horgonyzott le a havannai kikötőben, várva a kirakodásra szóló utasítást, miközben magasan a kikötő fölött köröző felderítő repülőgépünk fényképeket készített arról, ahogy lehúzzák a ponyvákat a rakományt képező közepes hatótávolságú ballisztikus rakétákról. Akkor még nem tudtam erről, de az ezután kibontakozó események sorozata életem egyik legnagyobb konfliktusa felé sodort engem is, mely ahhoz a felismeréshez hasonlóan megrázó volt, hogy bolygónkat gyarmatosítani akarják, és az emberi lények és az állatok kísérleti célokra való felhasználása egyre nyilvánvalóbbá válik.

. . .  Az egyik régi barátom a washingtoni újságíró-testületben Paul Scott, egy sajtóügynökségnél dolgozó politikai cikkíró volt, akinek a Boston Globe-ban és a Washington Postban jelentek meg a cikkei rendszeresen. Ha megkapja a sztorit, barátom minden bizonnyal megtalálja a módját, hogy ebben a két újságban egyidejűleg megjelenjen, ugyanis mindkettőt naponta odateszik az elnök orra elé, ennek következtében ő cselekvésre fog kényszerülni. Nem örültem neki, de nem volt más megoldás. Így Keating szenátor, Mike Feighan és én egyeztettük stratégiánkat. Én felhívtam Scottot, és közöltem vele, hogy láttam néhány fényképet, és értelmezni is tudom azokat. Találkoztunk, de nem a Pentagonban. Leírtam neki a fényképeket, amiket láttam, és nagyon egyszerű mondatokkal – anélkül, hogy felfedném a felderítés technikai részleteit – elmagyaráztam neki, hogyan készítették, miért hitelesek, és mit jelentenek.

. . .  Ezek nem a kubaiak – magyaráztam. – Ez a szovjetek zsarolása. Eszük ágában sincs egy halom rakétát átadni Castrónak, és a nukleáris háború kioldógombjához bárkit odaengedni. A szovjetek mindent ellenőrzésük alatt tartanak. Ott vannak a szigeten a saját csapataik, és ezeknek a rakétáknak a kilövésével fognak minket fenyegetni, ha mi, vagy bárki más megpróbálná Castrót megbuktatni.

. . .  Sikerült Washington egyik legnagyobb hatalmú emberének a lábára lépnem, ennek ellenére küzdelmem igazságos volt, hiszen én elsősorban továbbra is a hidegháború katonája voltam. Emellett tovább folytattam a titkos harcot a földönkívüliek ellen, akiknek a tevékenysége egyre agresszívebbé vált a különböző védelmi berendezéseink és városaink fölött, és zavarták az emberi személyzettel vagy anélkül zajló űrkísérleteinket is. Még az orosz hírszerzés is elkezdett panaszkodni az űrkísérleteik közben tapasztalt rejtélyes esetek miatt.

. . .  – Nem emlékszik, mi történt amikor Orson Welles darabja, a Világok háborúja ment a rádióban? A városokban kis híján zavargások robbantak ki, mert mindenki azt hitte, hogy amit hall, az valóság. El tudja képzelni, mi lett volna, ha tényleg megtörténik? Ha a kormányunk bejelentette volna, hogy a rádiójátékhoz hasonlóan repülő csészealjak szálltak le, csakhogy mi most elfogtunk egyet, a többiek pedig azóta is visszajárnak!

. . .  Természetesen a CIA tudta, mi a válasz, mert két hírszerzési igazgatója is tagja volt annak a munkacsoportnak, amely megállapította, hogy az ufók ellenséges szándékokat táplálnak - nemcsak az Egyesült Államok, de a szovjetek, az olaszok és a skandinávok felé is. Az egész NATO azzal volt elfoglalva, hogy az ufó fenyegetésre megtegye a megfelelő válaszlépést anélkül, hogy a szovjetek bármiféle reakcióját kiváltaná.

Ez volt egyik oka annak, hogy harminc évvel később Reagan és Gorbacsov egyetértettek abban, hogy az ufók számolták fel a hidegháborút.

. . .  Nathan Twining tábornok, a légierő vezérkari főnöke kiadta a 200-2. számú utasítást, amely kimondta, hogy médiának csak akkor szabad beszámolókat átadni, ha az azokban leírt észlelések földi jelenségként azonosíthatóak, mint például mocsárgáz vagy meteoritbecsapódás. Azt azonban csak a Légierő Műszaki Hírszerzési Központja állapíthatta meg, hogy mely tárgy miként azonosítható, más szóval csak ők engedélyezhették az ufókkal kapcsolatos információk kiadását, és ezt csak akkor tették meg, ha az észlelt dolgot ismert jelenségként, és nem repülő csészealjakkal lehetett értelmezni.

. . .  1975-ben és 1976 elején a nukleáris fegyvereket is tároló, Maine állambeli Loring légi bázist és a Minotban, Észak-Dakotában lévő stratégiai légierő-parancsnokságot, valamint egyéb létesítményeket Montanában, Michigan államban, sőt a Kanadai Királyi Légierő falconbridge-i – Ontario állambeli – légi támaszpontját is ufók közelítették meg agresszív módon. Ezek nem véletlenszerű megfigyelések voltak. Az ufók felderítő és megfigyelő tevékenységet végeztek, aminek következtében a támaszpontokon többször rendeltek el riadót, és küldtek titkosított jelentéseket a behatolásokról Washingtonba. A NASA ennek folytán egy kutatási program megvalósításába kezdett, melynek keretén belül fejlett civilizáció által kibocsátott rádiójelek után kutatott. A műveletet Carl Sagan vezette, a neve pedig SETI (Földönkívüli Intelligencia Utáni Kutatás) lett.

. . .  Mindkét fél tudta, hogy nem egy kupac több robbanófejes rakéta az SDI valóságos célpontja. A leküzdendő ellenség az ufók voltak, a magukat sebezhetetlennek és láthatatlannak tartó idegenek, akik a földi atmoszféra peremén settenkedtek, elektromágneses impulzusok segítségével zavarva kommunikációs rendszereinket, hogy tönkretegyék azokat. Körülrajzották űrhajóinkat, gyarmatosítani akarták a Holdat, szörnyűséges biológiai kísérleteik okán megcsonkították a szarvasmarhákat, sőt orvosi és mutációs kísérleteikhez embereket is elraboltak. De ami még ennél is rosszabb volt, hagynunk kellett, hogy azt csinálják, amit akarnak, mert nem volt fegyverünk, amivel védekezhettünk volna ellenük. Az ufósok nem jóindulatú idegen bolygólakókként jöttek, hogy megvilágosítsák az emberi lényeket. Genetikailag manipulált humanoid automatonok voltak, olyan klónozott biológiai lények, akik saját kísérleteik számára élőlényeket gyűjtöttek a Földről Amíg képtelenek voltunk a védekezésre, hagynunk kellett, hogy azt csinálják, amit akarnak.

. . .  Amikor részecskesugár-fegyverünket rendszerbe állítottuk, és a világűrben mindenki szeme láttára kipróbáltuk, ezzel a földönkívüliek megtudták – és mi is tudtuk, hogy tudják –, hogy bolygónk védelmi rendszere működésbe lépett. Bármily furcsának is tűnhet, ennek Gorbacsov is örült, mert Reagan elnök garantálta neki, hogy az Egyesült Államok védőpajzsát a Szovjetunió fölé is kiterjeszti. A két vezető kezet rázott, és átölelte egymást a nyilvánosság előtt.

Utószó

 . . .  Meggyőződésem, hogy szándékaik gonoszok voltak, és biztos vagyok benne, hogy fenyegetésük elhárítása érdekében a szükséges lépéseket tettük meg a megfelelő fegyverek kifejlesztésével. A valóságban az amerikai hadseregnek sokkal jobb, sokkal pontosabb és jóval nagyobb teljesítményű fegyverei vannak ufók megsemmisítésére, mint amelyeket a Függetlenség napja című filmben láthattunk. Ezeket a behatolókat olyan nagy energiájú lézerekkel és részecskesugár-fegyverekkel fogadhatjuk, mint amilyenek a Csillagok háborúja című filmben is láthatók. Ezek nem fikciók, hanem tények. A rakétatelepítésű, nagy energiájú lézerek bolygóvédelmi rendszerünk büszkeségei, és Reagan elnök bátorságát dicsérik, mert ő minden ellenszegülés dacára keresztülvitte az SDI-tervet.

--- oOo ---

Aki mindezek után úgy érzi, hogy érzéseit, véleményét meg kell osztania Homo sapiensekkel, az menjen ki az Intergalaktika Vitaforumára, melynek címe:

 A roswelli ufókatasztrófa és utóhatásai.

És itt mondja el érzéseit, félelmeit, véleményét.

ufó videók B12