GÖMBVILLÁM ÉS MONOPÓLUS

A gömbvillám  többnyire  kis fénylő gömböcske, a hagyományos villámtól függetlenül is  keletkezik,  hosszú másodpercekig vagy percekig fennmarad és hatalmas mennyiségű energiát rejt magában. Mindezek a tulajdonságok így együtt igencsak feladják a leckét azoknak, akik megpróbálnak elméletet fabrikálni rá. Legtöbben hagyományos magyarázatot próbálnak találni. Sajnos az ilyen elméletek hemzsegnek a logikai és szakmai ellentmondásoktól. Közönséges villámok ütközésével magyarázta például a gömbvillám keletkezését   Neugebauer Tibor fizikus. Elképzelése egyszerű és hagyományosnak tűnő - de minden bizonnyal rossz. Nincs olyan kísérlet, mely igazolná, hogy ilyenkor hosszan fennmaradó plazmagömb keletkezik. Továbbá nincs olyan elmélet, mely megokolná, hogy ez a kis gömb milyen fizikai folyamatok útján tárolhatna nagy mennyiségű energiát. Azon feltételezése, hogy az így keletkezett gömbvillám a légáramlattal sodródik, nemcsak arra utal, hogy annak idején [1937] még nem állt rendelkezésre kellő mennyiségű megfigyelési adat, hanem arra is, hogy az illető nem kívánt szembenézni a gömbvillám önálló mozgásának tényével. Számos gömbvillámelmélet létezik, de legtöbbjük még ennél is kevésbé megnyugtató. Java részüknél a szerző a hipotézis kifejtése során előbb-utóbb egy hagyományosnak tűnő, de eleddig nem létező fizikai jelenséget kénytelen „megalkotni", amit semmi más nem támaszt alá, csak az eltökélt szándék, hogy végre megszülessen a gömbvillám-magyarázat. Az elmélet alkotási próbálkozások évszázados sikertelensége egyébként világosan mutatja, hogy a gömbvillám-jelenség túlmutat a mai fizikán.

Mit tart a gömbvillámról a legmagasabb magyar tudományos fórum, a Magyar Tudományos Akadémia? „Gömbvillám akár létezhet is ha nem hágja ál a fizika jelenleg elfogadott szabályait.   Kicsit világíthat, kicsit megpörkölheti az ajtófélfát, megszűnésekor kis pukkanó hangot is adhat." - körülbelül ez szűrhető le a félhivatalos megnyilatkozásokból vagy a sokatmondó hivatalos hallgatásból. Többet nem is várhatunk a tudós testülettől, hiszen tagjai közül senki sincs, aki foglalkozna a gömbvillámmal. Mindössze egy akadémikusunk van, akinek rokon a kutatási területe; dr. Horváth Tibor a közönséges villám kutatásával foglalkozik. Az ő álláspontja az, hogy a gömbvillám olyan, ahogyan azt Neugebauer Tibor elképzelte. További véleménye, hogy a legtöbb észlelés visszavezethető közönséges villámra, így tehát ez utóbbit kell kutatni, nem pedig a gömbvillámot. Idézzünk rövidítve néhány mondatot véleményéből: „A gömbvillám a laikusok beszámolóiban és a napisajtóban gyakran előforduló titokzatos jelenség. A villámkutatással foglalkozó kutatók jelentős részének véleménye szerint gömbvillám talán nem is létezik, hanem a megfigyelők érzéki csalódásoknak esnek áldozatul vagy más jelenségeket vélnek gömbvillámnak. Az épületek belsejében keletkező károk tényleg minden nehézség nélkül magyarázhatók a közismert vonalszerű villámok hatásával. A gömbvillám keletkezésére több fizikai magyarázatot is ki lehet találni, ezért a létezését nem zárhatjuk ki, de a keletkező károk előidézésében valószínűleg lényegesen kisebb szerepe van, mint ahogyan azt általában híresztelik."

A fenti szakmai vélemény és az 1937. évi elképzelés bázisán talán nem meglepő, hogy az Akadémia nem tartja fontosnak a témát, és nem tervezi beiktatni kutatási tervébe. Nem az MTA érdeme az sem, hogy Magyarország rendelkezik az egyik legbővebb gömbvillám-eset leírási gyűjteménnyel, amely már elegendően bőséges lenne a téma tudományos vizsgálatához.

Mindez lényegében azt jelenti, hogy nálunk hivatalosan nem létezik valódi gömbvillám, csak annak tudományosan megszelídített, kordába szorított változata. Eközben a magyar sajtó nyakra-főre a gömbvillámot veszi elő magyarázatként, ha bármilyen furcsa fényjelenségről értesül. A magyar olvasók tájékoztatásának színvonalát jellemzi, hogy mindeddig nem akadt egyetlen újságíró sem, aki ne kollégája idevágó „ismereteire" támaszkodott volna, hanem veszi a fáradságot, elmegy az autentikus helyre, az Akadémiára, és megkérdezi: „Tessék mondani, valóban létezik gömbvillám? Ha igen, miről lehet felismerni? Milyen mérettartományban fordulhat elő, mennyi ideig élhet, mekkora energiát rejthet magában, mik a jellegzetes tulajdonságai? Mi az, amivel nem szabad összetéveszteni? És főleg, hol van mindez leírva?"

Az Akadémia indirekt állásfoglalásának árnyékában rendkívüli módon felértékelődnek mindazok a személyek, akik egyáltalán megpróbáltak valamilyen elméletet alkotni, vállalva a nehezményezés kockázatát. Talán érezték, hogy itt sincs királyi út, a helyes elmélethez csak a tévedések sorozatán keresztül juthatunk el. Lehetne a kutatás ösztönzője a szakmai önbizalom is,  amely szerint ma már egy jól képzett szakembernek akár erre a kérdésre is tudnia kell a választ. Ez az indíték is pozitív, bár csökkentett mértékben, hiszen kizárja mindazon megoldásokat, melyek megengedik gyökeresen új fizikai törvények felbukkanását, vagy a meglévők sérülését.

Mostanában látott napvilágot egy újabb gömbvillám-magyarázat, amellyel érdemes foglalkozni. Szerzője dr. Gazdag László, és elméletét talán „párkeltéses gömbvillámnak" hívhatnánk. Kiindulása az, hogy a gömbvillám a fizikai vákuum egy gerjesztett pontja, melyből elektron-pozitron párok szabadulnak fel. (Az analógia nyilván az ismert párkeltési jelenség, amikor is az l MeV energiájú gamma-sugarak nehéz atommag közelében a vákuumból kiemelik az eladdig láthatatlan, virtuális részecskéket.) A szerteáramló elektronok azután gerjesztik a levegő molekuláit, míg a pozitronok normálanyaggal találkozva megsemmisülnek, energiát szabadítanak fel.

Nézzük először az elmélet pozitívan értékelhető elemeit. Meg tudja válaszolni a gömbvillám nagy energiáját, hiszen a vákuumból bármilyen nagy mennyiségű energia kiszabadulhat. Ezzel az elmélet eleget tett a legfontosabb kritériumnak, érdemessé vált arra, hogy tovább foglalkozzunk vele. További értéke, hogy hihető választ ad a fény keletkezésére, hiszen egy-egy kiáramló nagy sebességű elektron előbb-utóbb beleütközik jó pár atomba, amíg mozgási energiáját elveszíti. Az energiát azután a gerjesztett atomok fény formájában szétsugározzák.

Amivel az elméletben gondok vannak, az a szerteáramló antianyag. Ez fajlagosan túl sok energiát hordoz, megsemmisüléskor igen nagy hő és erősen roncsoló hatású kemény gamma-sugárzás keletkezik. Igaz, hogy gömbvillámba belenyúlva sokan szenvedtek különleges fizikai és égési sérüléseket, ámbár mások még meleget sem éreztek. Sőt, volt, aki benne állt egy nagy gömbvillám közepében, és semmi baja nem lett. A gammasugarak egyébként minden esetben indokolttá tennék a megfigyelők maradandó látáskárosodást, de ilyen csak elvétve fordul elő. (A probléma talán feloldható antianyag helyett protonok kiáramlását feltételezve. Elvégre a gerjesztett vákuum bármilyen párokat kibocsáthat, hiszen kizárólag belőle származik az általunk ismert komplex anyagi világ.)

Sajnos a fenti elmélet nem alkalmas a gömbvillám mágneses jellemvonásainak indoklására sem. A gömbszimmetria miatt minden feltételezett  áramiránynak van ellenpárja, ami a mágneses hatást közel megsemmisíti. A néhány coulombnyi töltés pedig csak elektrosztatikus vonatkozásban sok, erős és tartós áram létrehozásához édeskevés. Ezzel szemben a megfigyelések erős és különleges mágneses hatásokra utalnak. Ilyen a mágnestűk folyamatos körbeforgása (ami egyébként árammal csak igen bajosan magyarázható), ilyen a gömbvillám közelébe kerülő vastárgyak furcsa, időszakos felmágneseződése, valamint a tárgyak átmeneti megpuhulása. Úgy vélem, hogy mindeme hatásokat nem szétáramló töltések, hanem mágneses monopólusok okozzák. Az általam korábban felállított elmélet (Ufómagazin, 1993. december hó) csak annyit tartalmazott, hogy a gömbvillám aktivitást vesztett elektronok   csomócskája, egy elektron-kristály, melynek felületéről az elektronok apránként elpárolognak. Ezt az elgondolást kiegészítendő felteszem, hogy a magjában mágneses monopólusok is vannak. Ugyancsak felteszem persze, mindez a vákuumból keletkezett. A monopólusok egyszeriben magyarázattal szolgálnak az elektronok passzivitására, az elektronokból összeállt mag viszonylagos stabilitására. A magból folyamatosan elektronok és mágneses monopólusok távoznak, majd egymástól távolabb kerülve az elektronok újra aktívakká válnak, és a világító gömbhéj mentén már képesek gerjeszteni a levegő molekuláit.

A mágneses monopólus szükségét az elméleti fizika régóta érzi, a legbiztatóbb kísérleti eredményeket pedig Ehrenhaft és Mihajlov érte el a 40-es illetve a 80-as években. E kísérletek azt mutatták, hogy a mágneses monopólus és a fény szoros kapcsolatban van, pl. a monopólus a fény hatására keletkezik, majd szokatlan köröző mozgásokat végez. Kiderült továbbá, hogy a mágnesesség és elektromosság kölcsönösen kiszorítja illetve inaktívvá teszi a másikat. Közismert, hogy a szupravezetőből kiszorulnak a mágneses erővonalak. Elméleti feltételezések szerint éppen a mágneses monopólusok fajlagos száma és paraméterei határozzák meg, hogy mekkora is az elektron elektromos töltése.

A kiáramló mágneses monopólusokkal több különös gömbvillámesetet megmagyarázhatunk. Ha egy gömbvillámból mágneses monopólusok jutnak át egy fémtárgyba, úgy legyengítik az un. rácselektronok kapcsolatát, az atomok könnyen elmozdulnak egymáshoz képest. A fémtárgy puha lesz. A monopólusok azután apránként megsemmisülnek, és a tárgy újra szilárddá alakul vissza. A mágneses monopólusok okozhatják az átmeneti halláskárosodást, beszédzavart is, hiszen idegsejtjeink elektromos árammal működnek. A legtöbb anyag, így a száraz fa is elég jól vezeti a monopólusokat. Egy háziasszony seprőt használt egy konyhába begurult gömbvillám kitessékelésére, de utána karja elzsibbadt, és jó időre megbénult.

A fekete gömbvillám ritka tünemény, és egy további oldalát mutatja meg a mágneses monopólusok titokzatos világának. Nem por van benne, ahogy ezt gyakran feltételezik, a porfelhő inkább barnásszürke lenne. A megfigyelők a mélyfekete, hurkamintázatú gomolyagban vonagló mozgást láttak, helyenként fényfelvillanásokkal. Valószínű, hogy benne különleges elrendezésű mágneses tér van, mely magába fordítja és nagyrészt megsemmisíti mind a kívülről, mind a belül keletkező fénysugarakat.

Felteszem, hogy az emberiség nem áll messze a gömbvillám titkának megfejtésétől. Az időpont leginkább attól függ, hogy mikor és milyen aktivitással kezdi meg a tudomány a mágneses monopólusok kutatását. Mindenesetre egy-két évtized múlva már a gyakorlati felhasználására is sor kerülhet. Az pedig nyilvánvaló, hogy a földönkívüli intelligenciák a gömbvillámot már réges-rég megszelídítették és praktikusan  felhasználják.

Tassi Tamás

(Ez a dolgozat egy 1994 ben megjelent cikkem közzététele változatlan formában.)

Miből van a gömbvillám? A fenti elmélet egy más megvilágításban A TUDOMÁNY MÁGIÁI II kötetben.

Lásd a DEMO-t !

Egy video a gömbvillámokról a Neten: 

Izgalmas gömbvillám esetek, szinvonaltalan magyarázatok, és deffektes próbálkozások az utánzására.

web counter