ROSWELL DEMO 5
13. fejezet
A lézer
. . . Ha Trudeau tábornoknak információkra volt szüksége a költségvetés módosításához, vagy kiegészítő költségvetést kellett készítenie, gyakran hozzám fordult segítségért vagy tanácsért. Továbbá a tábornok hírszerző tisztje is voltam, elláttam őt a megbeszéléseihez, előadásaihoz szükséges háttéranyagokkal, segítséget nyújtottam neki, ha kongresszusi bizottságokat kellett tájékoztatnia, és próbáltam megvédeni őt és az osztályt azoktól a támadásoktól, amelyek szinte hetente értek bennünket más katonai vagy civil szervezetek, vagy éppen a hírszerző hivatalok részéről.
. . . Hasonló kettős technológiaátadás történt az indukált energiájú sugárzással, amelyről a roswelli katasztrófa első elemzői írtak először jelentést. Mivel az irányított energiájú sugárzást már a második világháborúban is alkalmazták, a Wright Field-i szakemberek úgy vélték, hogy amit látnak, az ugyanannak a technológiának egy szuper fejlett változata. Ezért aztán, amilyen gyorsan csak lehetett, átadták a rendelkezésre álló anyagokat a fejlesztőmérnököknek. Az ötvenes évek elejére az indukált energiájú sugárzás egyik változata ismertté vált a tudományos világban, és ezzel megkezdődött a mikrohullámú berendezések kifejlesztése.
. . . A Pentagonban 1961 és 1963 között tanulmányoztam helyi és állami rendőrségi jelentéseket olyan marhatetemekről, amelyeket szisztematikusan megcsonkítottak, valamint azon személyek beszámolóit, akiket – saját állításuk szerint – az idegenek elraboltak, és kísérleteket végeztek velük. Ezekben a történetekben az egyik ismétlődő elem az volt, hogy az elrabolt személyeket olyan vizsgálatnak vetették alá – de akár sebészeti beavatkozásnak is nevezhetnénk – amelyet ceruzavékony fénysugárral végeztek. A rendőrségi jelentésekben szerepel, hogy a marhatetemek vizsgálatához helyszínre érkező állatorvosok gyakran azt találták, hogy az állatok vérét kiszívták, és egész szerveket távolítottak el, olyan sebészi pontossággal, amely kizárja, hogy az elkövetők vadállatok vagy valamiféle vandál rítus hívei lettek volna.
. . . A hatvanas évek elején az is felmerült, hogy az FBL-ek által alkalmazott eszköz a környező szöveteket egyáltalán nem is érintette. Orvosi eszközeink még csak meg sem közelítették az idegenek által alkalmazott precíz sebészi technológiát. A Fehér Ház Nemzetbiztonsági Tanácsában és később a Pentagonban alaposan tanulmányoztam ezeket a jelentéseket. Arra is emlékszem, hogy mind a civil, mind a katonai hírszerzés, különösen a Hillenkoetter és Twining-féle ufómunkacsoporthoz tartozó kutatók aktívan foglalkoztak az új sebészeti módszerek kutatásával. Először úgy gondolták, hogy az oroszok keze van a dologban, A hidegháború éveiben nem tűnt paranoidnak az az elképzelés, hogy a szovjetek kísérleteket folytatnak amerikai szarvasmarhákon, és olyan méreg- vagy biológiai fegyver előállításán dolgoznak, amely elpusztíthatja az állatállományunkat. Talán ne menjünk most bele a részletekbe, de mi is gondolkoztunk ilyen típusú fegyverek kifejlesztésén, így hát nem csoda, hogy saját ítéletnapi stratégiai elképzeléseinket vetítettük ki az oroszokra.
. . . Miután a Columbia Egyetemen bemutatták az első rubinpiros lézert, a katonai döntéshozók felismerték, milyen jelentős technológia került a kezükbe. Egy évvel később az íróasztalomon egymás mellett feküdt a lézeralapú termékek iránti igények elemzése és az indukált energiával kapcsolatos roswelli jelentés. Most jött el az én időm, hogy összeállítsam a lézertermékek fejlesztését segítő információkat, és egyeztessem azt a katonai költségvetéssel. Én irányítottam az információáramlást a háttérből, láthatatlanul.
. . . Mára a lézerből HEL lett (High Energy Laser – nagy energiájú lézersugár), amelyet a hadsereg űrvédelmi parancsnoksága is műhold és robbanófej-elhárító fegyverként alkalmaz. A Hughes cégnél gyorsan és egyszerűen célt értem. Mint a Dow, az IBM vagy a Bell annyi más kutatója, Johnston is visszatért a számítógép képernyője elé, a laboratórium kémcsövei közé, és soha többé nem láttam.
14. fejezet
A rakétaelhárító rakéta projekt
. . . Trudeau tábornokkal titkos tervet dolgoztunk ki egy évvel azelőtt a Pentagonban. A lézeres célzó és célkövető rendszerrel felszerelt rakétaelhárító rakéta tökéletes ürügy volt arra. hogy pénzt szerezzünk egy olyan lézerfegyver kifejlesztésére, amely végre alkalmazható lesz az ufók ellen. Legalábbis így terveztük. A tábornok a Pentagon bürokratikus rendszerén vitte keresztül az ügyet, én pedig a törvényhozásban igyekeztem hátulról fedezni: a fegyveres erők bizottságát győzködtem annak a fegyvernek a hatékonyságáról, amely képes védőernyőt borítani Amerika fölé.
. . . A rakétaelhárító rakéta kifejlesztésének elvetésével a miniszter akaratlanul is olyan tanácsadók szócsövévé vált, akiknek a KGB által manipulált polgári hírszerzéstől származtak az érvei. Miután Bob McNamara elutasította a rakétaelhárító rakéta kifejlesztésére elkülönített összeg átutalását, Thurmond szenátor albizottsági kihallgatást kért.
. . . Mindazonáltal egy valami szöget ütött a fejembe. A jelentés szerint az FBL agytevékenységének mérése során, legalábbis annak alapján, amit 1947-ben mérni tudtak az egyébként már halálán lévő FBL-en, úgynevezett hosszú, alacsony frekvenciájú hullámokhoz hasonló jeleket regisztráltak. Ahogy a roswelli katonai vizsgálóorvos megfogalmazta; a lény agylebenyei nemcsak fiziológiai és neurológiai, hanem elektromágneses működést is mutattak. Szerettem volna átsiklani efölött a megjegyzés fölött, és egy olyan orvos spekulációjának minősíteni, akinek nincs tapasztalata az ilyen típusú elemzésekben, pláne mivel itt idegen lényekről van szó.
. . . Eszerint minden sejtben van egyfajta idegszál, amelyet valamiféle kozmikus tevékenység, illetve a Földet az űrből állandó jelleggel bombázó elektromágneses sugárzás aktivizál, és ez kölcsönhatásban áll az agy elektromos tevékenységével. „Capitano" – kezdte mindig a professzor, ha valami mélyebb fejtegetésbe fogott. Egyébként eléggé csodálkozott, hogy személyemben ilyen fiatal tisztet küldtek az Újvilágból Rómába, az ókori világ fővárosába, a közigazgatás rendjének biztosítására. Az idős tanár nagy súlyt helyezett arra, hogy a legtompább értelmű diákjait is nagy tisztelettel kezelje. – A test elektromágneses erőiről nagyon keveset tudunk – magyarázta nekem annyi azonban bizonyos, hogy jelentőségük nagyobb, mint azt bárki gondolná.
. . . Ugyanakkor birtokomban volt egy másik jelentés is, amelyet a sztálingrádi konzulátusi iroda katonai összekötőtisztje írt azokról a szovjet kísérletekről, amelyek keretében bizonyos médiumok kinetikus agykontroll segítségével tárgyakat tudtak elmozdítani helyükről. Ezek az ötvenes évek végén készült jelentések sok fejfájást okoztak Trudeau tábornoknak, mert nem tudta eldönteni, miben sántikálnak a szovjetek.
. . . Az egyik ilyen elfogó tesztet sikeresen hajtották végre atomfelhőn keresztül is, valahol Ázsiában. Ez azért volt nagyon nyugtalanító, mert az atomfelhő indukálta elektromágneses impulzus tudvalevőleg azonnal használhatatlanná teszi az elektronikai berendezéseket. Ilyen „bűnjeleket" hagytak egyébként maguk után a repülőinket és bázisainkat rendszeresen zaklató ufók is. Az impulzus olyan mértékben kiütötte árnyékolatlan áramforrásainkat, hogy rögtön tudtuk: elektromágneses hullám talált el bennünket. Tehát ha a szovjetek az elektromágnesesen feltöltött atomfelhőn át is képesek leárnyékolni és hatékonyan működtetni a rakétaelhárító rakétájuk irányító rendszerét, akkor a miénknél sokkal fejlettebb technológiát használnak.
 
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
