Perpetuum mobile

Az örökmozgó, a Perpetuum mobile egy örök rejtély, valamint évszázadok óta a feltalálók vágyainak csúcsa. Számos hír és pletyka járta már be a nagyvilágot, és sok találmányról terjedt el, hogy sikerült vagy majdnem sikerült elérni a nagy célt. Mindenféle mozgó vagy forgó mechanikus szerkezetről van szó, de léteznek folyadékos, mágneses és elektromágneses próbálkozások is. Örökmozgó az ami legalább néhány órát mozog, miközben semmi belső vagy külső energiaforrás nem táplálja, úgymint felhúzott rugó, megemelt súlyzó, légsugár stb. Ez többlet-energia termelést jelent, hiszen az indító lökésnek le kell győznie a súrlódást és légellenállást. Minőségileg nem jelentene többletet, ha egy külső munkagépet is hajtana, azaz a súrlódás legyőzésén túl némi hasznos munkát is végezne. Ha néhány órát vagy napot mozog akkor már örökmozgó, mert a megítélésbe nem számít bele az alkatrészek kopása vagy meghibásodása.

A tudomány szerint örökmozgó nincs, mert az un. energia-megmaradási törvényt nem lehet megkerülni, a semmiből, vagy a kezdetben bevitt energiából nem lehet többlet-energiát előállítani. Ezt az álláspontot a közvélemény is magáévá tette, számukra az örökmozgó lehetetlen is, meg nevetséges is. A nyitott gondolkodású kutatók szerint azonban örvénylő és gyorsuló mozgásoknál megjelenhet többlet-energia. Nem a semmiből, hanem a láthatatlan háttérből, feltehetőleg a vákuumból. Bizonyos kísérletek visszaigazolják e feltételezést.

Örökmozgók márpedig vannak, néhány rövid példában ezt nemsokára meg is mutatom. Előzetesként azonban nézzünk meg két híres-hírhedt középkori találmányt.

 Leonardo egy nagyra becsült, már-már túlidézett feltaláló volt. Ötlete szerint a víz rácsurog egy lapátos vízkerékre akkor az képes meghajtani egy csavaros vízemelőt, amely azután visszaemeli a lecsurgó vizet a felső tartályba. Sajnos a lapátkerék nem ad le annyi energiát, ami a víz visszaemeléséhez szükséges. Nem csak azért nem, mert vannak súrlódási és visszacsurgási veszteségek. Ő még nem tudhatta, hogy a lineáris folyamatoknak nincs esélye többlet-energiát termelni.

 Orffyreus középkori feltaláló mechanikus örökmozgója számos tanú szerint igenis működött. Sok ellenfeltaláló és szkeptikus ezt nem tűrvén a gépét időnként tönkretette, és Orffyreusnak többször is új gépet kellett építenie. Állítólag a találmány azon bukott meg, hogy Orffyreus túlságosan rátarti, sőt kapzsi volt. Százezer arany tallért kért találmányáért, amit a francia király végül is nem adott meg. Egyébként a berendezés egy nagy forgó kerék volt, amelyet el kellett indítani, meglökni, de utána napokig tovább forgott. Benne a küllők mentén vasgolyók gurultak és rugóknak ütköztek. A működését leginkább egy idomtalan nagy ládából kihallatszó puffogás és csattogás jellemezte. Nem zárható ki, hogy valóban örökmozgó volt ez, hiszen belül gyorsuló mozgások jellemezték. Számomra azonban mégsem tűnik a szerkezet életképesnek, már csak azért sem, mert azóta is sokan megpróbálták leutánozni, ámde sikertelenül.

Most pedig kezdjünk nyitott szemmel járni és észrevenni a Természet által megalkotott csodálatos örökmozgókat. Vegyük első példának a levegőt, ezt a gáznemű láthatatlan anyagot. A szobánkban a levegőmolekulák cikáznak, ütköznek, valamint eszeveszetten pörögnek. Ez az un. hőmozgás, és addig tart, ameddig a levegőnek az abszolút 0 foknál nagyobb a hőmérséklete. Ez pedig örökre így lesz, hiszen a Világegyetem hőmérséklete is nagyobb ennél, jelesül 4 kelvin fok. Ha be tudnánk szerkeszteni ebbe a közegbe egy nagyon kicsi racsnis lapátkereket, akkor az a lökdöséstől elindulna és örökké forogna. A röpködő molekulák, meg a lapátkerék immáron nem is egy, hanem két örökmozgó.

 A tornádó iszonyú nagy energiát hordoz, akár hetekig rombolja a természetet és a városokat, röpteti az autókat és teherautókat. Akinek úgy hozta rossz sorsa, hogy néhány órára belekerül a rombolási sávba, annak ez maga az örökkévalóság. A tornádót a túlmelegedett tengervíz párolgása és kicsapódási ciklusa indítja be. Azonban meglehet, hogy a beindított óriási örvény a vákuumból többlet-energiát csatol ki, bár a vonatkozó számítások nem egyértelműek.

 A világ legelső örökmozgója maga a Világegyetem és annak folytonos tágulása. Ezen túlmenően a benne lévő égitestek, bolygók, csillagok és galaxisok mind-mind keringenek és forognak. Ez a folyamat 13,7 milliárd évvel ezelőtt kezdődött, most is tágul, és örökre tágulni fog. Ez ám az igazán nagy örökmozgó! Hogy miért is nem láttuk eddig? Azért, mert a túl nagyot és a túl kicsit nehéz meglátni.

 Az atom önmagában is egy örökmozgó, hiszen benne az elektronok megállás nélkül keringenek. (A mellékelt fantáziadús Internetről levett képet ne vegyük egészen komolyan. Ma még nem tudjuk, hogy valójában milyen is az atom.) A keringő elektronok természetesen sugároznak, miközben a kimeríthetetlen energiájú vákuum a kisugárzott energiát folyamatosan visszapótolja. Az első atomok az Ősrobbanás után ugyan némi késéssel jelentek meg, de azóta az elektronok megállás nélkül mozognak, sőt a világ végezetéig mozogni is fognak.

 Az atommagot a proton és a neutron golyócskáinak keveréke alkotja. Ezek az un. nukleonok, melyek belsejében 3 - 3 kvark kering fénysebességgel. Minden bizonnyal ezek is sugároznak, mégpedig a szemmel láthatatlan ultraibolya tartományban. Mivel körpályán mozognak, ezeknek is van befelé irányuló gyorsulásuk, amely a vákuumból energiát szabadít fel. Sőt, az energia csere itt jóval nagyobb mértékű, mint az atomok elektron héjában, hiszen ezeknél jóval nagyobb a keringés sebessége. Ezek tehát ugyanúgy örökmozgók, mint az atomok elektronburkában az elektronok.

 A fény is örökké mozog mindaddig, amíg valami anyagi test el nem nyeli. Nemcsak úgy egyszerűen mozog, hanem hajszálpontosan fénysebességgel mozog. A fényt (a fotont) többnyire az atomok elektronburka bocsátja ki, miközben egy gerjesztett elektron egy magasabb pályáról egy alacsonyabbra ugrik. Az energianívó különbsége megadja a foton energiáját (a frekvenciáját, a fény színét), de remélem, hogy senki sem gondolja komolyan, hogy meghatározza a kilövellt foton c sebességét is. Ezt bizony a vákuum illetve az abban lévő részecskék mozgási sebessége határozza meg. Hasonlíthat ez a hang terjedéséhez, ahol a gázmolekulák átlagsebessége (annak 1,41-ed része) írja elő a hangterjedés sebességet. Jobban megvilágítja a vákuum szerepét a fényterjedés vonatkozásában a mellékelt ábra. A díszpark tavacskájában lévő reflektor alulról világítja meg a vízfelszínt, áthalad a Föld légkörén, és kijut a vákuumba. A víz alatt haladó fénysugár sebessége határozottan kisebb, mint följebb, a levegőben. Ennél is nagyobb sebességre gyorsul fel a világűrben, hiszen ott éri el a normál c értéket. Honnan kapná a fénysugár ( a fotonok) az egyre nagyobb sebességet, és az egyre nagyobb energiát, ha nem a vákuumból? Mivel pedig a vákuum anyaga mindenütt jelen van, és ezért mindenütt megpróbálja a fotonokat c sebességre gyorsítani, ezért a fény is örökmozgó.

 Örökmozgó az egész Világ!  Einstein a kozmoszt állandónak, stabilnak, egy jól megszerkesztett olajozottan működő gépezetnek tekintette. A Teremtő nem alkothat mást, csak tökéleteset – mondogatta őszinte meggyőződéssel. Majd súlyos lelki válságba került, amikor kiderült, hogy a Világegyetem tágul, ezáltal minőségében és fizikai paramétereiben is változik. Most mi magunk kerülhetünk súlyos lelki válságba, ha a fentieket végiggondolva rájövünk, hogy minden de minden mozog. Kiváltképpen nehéz elfogadni, hogy az élettelen és élő testek, legfőbbképpen mi magunk is csupa örökmozgóból, atomokból vagyunk összerakva. Nincs kivétel, semmi sem áll, a Mindenség egy végtelenül bonyolultan működő egységes dinamikai rendszer. A Világot kizárólag kisebb – nagyobb örökmozgók alkotják, ellentétben a tudományos közösség megkövesedett téves nézetével, mely szerint az örökmozgó-elképzelés egy komolytalan, szóra sem érdemes fantáziálgatás, örökmozgók nem létezhetnek. Ugyanezt mondogatják harsányan az un. szkeptikusok, a tudomány mamelugjai, áltudományos vitákat provokálva, közben a lenézés és a gúny fegyverét használva a társadalom azon tagjai ellen akik próbálnak kérdezni és kritikusan gondolkodni. Ámde itt sincsen igazuk, ahogyan a többi kiprovokált témájukban sem.

Tassi Tamás

aparadox@gmail.hu